oson
oson tárgyatlan ige -t, -jon
<Személy> óvatosan, zajtalanul, észrevétlenül, suttyomban, sietve megy vhova; lopódzik. Az ablakhoz, a folyosóra, a kertbe oson; vki után oson. Vizy … látta, hogy valaki a szalon ajtaja felé oson, menekülni próbál. (Kosztolányi Dezső) Elfogtak egy köpcös … emberkét, aki gallérját felhajtva, szája elé tartott zsebkendővel osont a házak tövében. (Nagy Lajos)
Igekötős igék: átoson; beoson; eloson; feloson; hátraoson; hazaoson; kioson; leoson; melléoson; odaoson; utánaoson; végigoson; visszaoson.
osonás; osonó; osont.
