ósdi
ósdi melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an, -bb
1. (rosszalló, gúnyos) Már régimódinak, ódivatúnak ható <tárgy, dolog>; divatjamúlt, elavult. Ósdi berendezés, bútor, ruha. Vén függönyömön kipirul a virágdísz, Rég elfeledett kezek ósdi műve. (Tóth Árpád) || a. (ritka) Düledező, omladozó. roskatag. Ósdi épület, kastély. A sarokban egy ósdi szekrény állt.
2. (rosszalló, gúnyos) A kortól már rég túlhaladott, idejétmúlt <dolog>; divatjamúlt, korszerűtlen, elavult. Ósdi állapotok, elvek, felfogás, gondolkodás, szokás. Igen jámbor város volt Körtvélyes; tiszteletre méltó, de ósdi nézetekkel. (Mikszáth Kálmán) Engedményt akar tenni az ósdi felfogásnak, a babonának, azoknak az embereknek, akiket a régi világ itt felejtett, s akiknek a létezése már anakronizmus. (Ambrus Zoltán)
3. (rosszalló, gúnyos) Ilyen ósdi (2), elavult, korszerűtlen nézeteket valló, idejétmúlt, ósdi állapotokhoz ragaszkodó <személy>; maradi. Ne légy ilyen ósdi! [A telekkönyvvezető] egy őslény, elszegényedett gentry. Igazi ósdi fráter. (Mikszáth Kálmán)
II. főnév -t, -k v. -ak, (-ja) (rosszalló)
1. Ilyen felfogású személy. Küzdött a maradiak, ósdik ellen. Az Auróra kör… szerette volna … ostromolni az ósdiak tartalék seregét. (Gyulai Pál)
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Ósdi (2), elavult, korszerűtlen felfogás, maradi nézet, szokás, hagyomány. Ujat akartok írni; de fonákul Az ósditól nem válhattok ti el. (Reviczky Gyula) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Maradi, ósdi (2) állapot(ok), társadalmi berendezkedés. Verje meg, verje meg, ha van verő Isten, | Aki csak egy kicsit ósdit akar itten. (Ady Endre)
ósdiság.
