orvul
orvul határozószó (rosszalló)
Leplezve, rejtekből, lesből, gonosz indulattal (és váratlanul). Orvul rátámad vkire; orvul rajtaüt vkin; orvul meggyilkol vkit. Nem világos nappal, hanem éjjel, orvul [ölték meg]. (Arany János) Hátulról, orvul estek neki ketten. (Kosztolányi Dezső)
