orvosol
orvosol tárgyas ige -t, -jon; -ni v. ..slani
1. (régies, irodalmi nyelvben) <Testi v. lelki betegséget> gyógyít. Szép lélek, amely könnyen kap sebet, | … amely sebjét nem felejti, Sem orvosolni nem bátor s kemény, Hanem lecsügged s önmagát emészti. (Berzsenyi Dániel) Orvosolták … teával, … gyöngyvirág-ecettel. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben) <Rendsz. hivatalos tényező jogsérelmet, panaszt, jogtalanságot> intézkedésével megszüntet. Panaszát orvosolták. Még lehetett volna mindent orvosolni … (Csokonai Vitéz Mihály)
Igekötős igék: megorvosol.
orvosló; orvosolatlan; orvosolgat; orvosolhatatlan; orvosolható; orvosoltat.
