ornátus
ornátus főnév -t, -ok, -a
1. (vallásügy) (Katolikus) papi díszöltözet. Teljes ornátusban. A szemközti ajtón … a pap lépett be, teljes egyházi ornátusban. (Mikszáth Kálmán)
2. (régies) Hivatalos díszruha. Minden tanuló … köteles volt a csengetésre egész ornátusban megjelenni. (Jókai Mór)
