orgánum
orgánum főnév -ot, -a (régies írva: organum is)
1. (régies) Szerv (1, 3). A látás orgánuma a szem. A bíróság az igazságszolgáltatás orgánuma. Az emberi organumok azonságánál [= azonosságánál] fogva a nyelvek anyaga is sok hasonlatot [= hasonlatosságot] mutat. (Csengery Antal)
2. (választékos) Beszédhang, énekhang. Bársonyos, kellemes, kellemetlen, meleg orgánum. Kossuth csodálatosan szép organummal bírt, melynek a suttogástól kezdve a legélesebb hangokig saját varázsa volt. (Kemény Zsigmond)
3. (választékos) (Rendsz. meghatározott rendeltetésű) újság, folyóirat, közlöny. Hivatalos, ismeretterjesztő, külpolitikai orgánum; komoly, tekintélyes orgánum. Petőfi már ekkor nem volt egyedül, tábora volt és organuma. (Jókai Mór) Saját organumodnak kell lenni, amit te sugalmazol. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): sajtóorgánum.
orgánumú.
