ordítozik
ordítozik ige -ok, -ol, -tam, -ott; -nék, -nál, -na, -zon ordítoz
1. tárgyatlan Többször egymás után v. állandóan v. hosszabb ideig ordít. Egy kilencéves fiú jajgatott, ordítozott az ágyon fekve. (Mikszáth Kálmán)
2. tárgyas Állandóan, többször v. hosszabb ideig ordítva mond, ismétel vmit. Azt ordítozták, hogy ezért még meglakol. A bámuló tömeg negyedóra óta ordítozá nevét. (Vas Gereben)
3. tárgyatlan Ordítozik vkivel: huzamosabb időn keresztül hangosan kiabálva veszekszik vkivel. Ne ordítozz itt velem!
Igekötős igék: átordítozik; beordítozik; beleordítozik; ráordítozik; visszaordítozik.
ordítozó; ordítoztat.
