ordítozás
ordítozás főnév -t, -ok, -a
Az ordítoz(ik) igével kifejezett cselekvés, hangjelenség, megnyilvánulás; az a tény, hogy vki, vmi ordítozik. Dühős ordítozás; a gyerekek ordítozása; a vadállatok ordítozása. Nem bírtam hallgatni ordítozásukat. Egyre pokolibb a nyüzsgés, ordítozás. (Gárdonyi Géza) Futkosás, mozgolódás volt, ordítozás, felébredtek az emberek, kiugrottak az udvarokra. (Móricz Zsigmond)
