orákulum
orákulum főnév -ot, -a (régies írva: oraculum is)
1. (történettudomány) <A régi görögöknél és rómaiaknál> az a hely, ahol a papok jóslatokat, isteni kinyilatkoztatásokat közöltek; jóshely. A delphi orákulum. Híres volt a dodonai orákulum. A Cadmaeus szikláiról tartja azt a monda, hogy ezek közt volt Cadmusnak … a temploma és orákuluma. (Jókai Mór)
2. (bizalmas) Olyan kijelentés, szó, jel, amelyet kinyilatkoztatásnak, jóslatnak vélnek. A nép egy részénél Kérdő Márton uram szavai … orákulumok. (Jókai Mór)
3. (választékos, tréfás, gúnyos) Mindentudó, csalhatatlan, nagyon bölcs, ill. ilyennek vélt személy. Nagy tekintély, valóságos orákulum. A muftit a törökök úgy tekéntik, mint vallásoknak … oráculumját. (Mikes Kelemen) Ő mostan a mi oraculumunk: Ő fogja sorsunkat kijelenteni. (Szigligeti Ede) || a. (választékos, tréfás, gúnyos) Csalhatatlannak vélt tanításokat tartalmazó írásmű. A biblia az orákuluma.
orákulumi; orákulumos.
