opportunizmus
opportunizmus főnév -t, -a (csak egyes számban)
1. (sajtónyelvi) A pillanatnyi haszon, előny érdekében történő megalkuvás, elvtelenül alkalmazkodó szellem, magatartás. Opportunizmusa megvetést keltett mindenkiben. Csak opportunizmusból beszélt így.
2. (politika, 1945 után) <A munkásmozgalmon belül> a proletariátus osztályérdekeinek feladása, ill. a forradalmi osztályharc abbahagyása v. akadályozása, fékezése vélt pillanatnyi érdekekért; megalkuvó szellem, amely elvi engedményeket tesz a burzsoázia javára. Középutas opportunizmus. Kíméletlen harc az opportunizmus ellen. || a. (politika, történettudomány) Az a politikai ideológia, amely meghajol a munkásmozgalom ösztönössége előtt, és lekicsinyli a szocialista öntudatnak a munkásmozgalomban betöltött szerepét.
