omlatag
omlatag melléknév -on (irodalmi nyelvben)
1. Olyan <dolog>, amely könnyen omlik (1, 3), ill. szétomlik. Szegény Halil! … régen omlatag por az ő teste. (Jókai Mór) [A színésznő] haja a füle mögött lágy volt, omlatag volt de frissen fésült. (Krúdy Gyula) || a. Omladékos (3); omladékból származó. A meredek fal halomra omlott lávasziklákon végződik … Ez omlatag romokon keresztül kellett a merész kísértőknek … leszállni. (Jókai Mór)
2. Könnyen összeomló, kevéssé ellenálló, gyenge alkatú. Mintha ma is látnám a löki grófok tiszaparti omlatag, félig rombadőlt kastélyát. (Krúdy Gyula)
3. (ritka) Omlós, porhanyós <tészta>. Épp akkor lépett be két … cukrászfiú … rengeteg krémes-lepényt hozva, melynek dús, tojásos tölteléke csudásan aranylott [= arany színt játszott] a cukorral vastagon szórt, … omlatagnak látszó vajastészta kérge alatt. (Kosztolányi Dezső)
