omladékos
omladékos melléknév -abb (választékos)
1. Olyan <hely>, ahol sok omladék hever; romos. Omladékos tér, út, városrész. A partra gyűlt tömeg rémült ordítással veté magát vissza a városba, az omladékos utcákba. (Jókai Mór)
2. Olyan <hely>, ahol omladék keletkezik, ahol vmi lassan omladékká, rommá válik. Az omladékos helyet kőfallal keríték. (Jókai Mór)
3. Omladékból származó, annak részét alkotó. Az omladékos maltert kihordták az udvarból. Az édes álomnál puhább gyepen lehetett futnom, nemcsak darabos, omladékos köveken. (Csokonai Vitéz Mihály)
omladékosság.
