omega
omega [omëga v. ómëga] főnév omegát, omegája [ë]
1. (nyelvtudomány, tudományos) A görög ábécének hosszú ó hangot jelölő utolsó betűje; alakja: ω, Ω. Kis omega; nagy omega.
2. (választékos) Vminek a vége, befejezése. Vminek az → alfája és omegája; → alfától omegáig. Ketten valánk ott … Egy alpha, egy ómega a család Tépett könyvébül: ifjú és öreg. (Arany János) Tegyük fel, elhiszi alfától omegáig: mit ér az? … (Mikszáth Kálmán) Én vagyok az alany és a tárgy, | jaj, én vagyok az ómega s az alfa. (Babits Mihály)
