olvad
olvad tárgyatlan ige -t, -jon
1. <Szilárd test bizonyos hőfokon> folyamatosan (részben v. egészben) cseppfolyóssá válik. A jég 0 fokon olvad. A vas 1500° felett olvad. A gerendáról lecsüngő oldalszalonnák a nagy melegtől elkezdtek sárgulni, avasodni és olvadni. (Mikszáth Kálmán) || a. Vmivé olvad: e folyamat eredményeképpen vmivé válik. A fehér hó piszkos tócsává olvadt. A fagy rohanó patakká olvad. (Csokonai Vitéz Mihály) || b. (alany nélkül egyes szám 3. személyben) <Télen, fagy (és hóesés) után> a hőmérséklet ismét 0 fok felett van, és így a hóréteg s a jég kezd vízzé válni. Tegnap még fagyott, ma olvad.
2. Oldódik (1). A cukor könnyen olvad a meleg teában.
3. (rendsz. egyes szám 1. személyben) (átvitt értelemben, bizalmas, túlzó) Vki olvad: vkinek nagyon melege van. Csak úgy olvad! Olvadok ebben a hőségben.
4. (átvitt értelemben) Vki olvad: túláradó gyengéd érzelmek hatása alatt van. Olvad a gyönyörűségtől. Oh, hogy szeretlek! oh, hogy olvadok! (Arany János–Shakespeare-fordítás)
5. (átvitt értelemben, választékos) Vmibe v. vmivé olvad: <vmely dolog> vmibe belevegyül, vmivé átalakul, ill. <két v. több dolog> összefolyik (3). A hangok lágy harmóniába olvadtak. Honszeretet s a szerelem Egy búvá olvadt lelkemen. (Gyulai Pál) Aludjunk, ócska lámpa, fuvalljon ránk a béke, Míg künn s benn minden-minden halkan homályba olvad. (Tóth Árpád)
6. (átvitt értelemben, bizalmas) <Pénz, vagyon> rohamosan fogy. Olvad keze között a pénz. Az összeg hamar olvadt a kezei között, mert gavallérmódra szórta a pénzt. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: átolvad; beolvad; beleolvad; egybeolvad; elolvad; felolvad; kiolvad; leolvad; megolvad; összeolvad; szétolvad.
olvadó; olvadt.
