oltatlan [1]
oltatlan [1] melléknév -ul
1. Oltatlan mész: olyan m., amelyet nem oltottak meg; darabos m. Az oltatlan meszet vízzel leöntötte. A lisztet megelegyítették oltatlan mésszel, és amíg a táboron azt észrevették, addig sok ezer megholt. (Mikes Kelemen) A halottakra oltatlan meszet vessenek. (Eötvös József)
2. (régies) Olyan <égő dolog>, amelyet nem oltottak (elolt 1) el. Oltatlanul: égve. Oltatlan maradt a tűz a kályhában.
3. (átvitt értelemben, régies, költői) Soha ki nem elégülő v. ki nem elégített, soha nem szűnő; olthatatlan. Oltatlan vágyak búja, könnye Együtt némuljatok velem! (Reviczky Gyula)
