ólmos
ólmos melléknév és főnév
I. melléknév -an
1. Egyik végén ólommal ellátott, ólomdarabbal nehezített <eszköz>. Ólmos bot; (elavult) ólmos fonal: függőón; ólmos háló; (tájszó) ólmos pice: olyan p., amely a víz fenekére ül; ólmos végű korbács. A vér rozsdája emészti Ólmos fütyköseinket, amikkel Tisztújitási csatákban Egymást simogatjuk. (Petőfi Sándor) || a. (régies) Ólmos ablak: kis, kerek üveglapokból álló, ólomból készült keretbe foglalt ablak. Egy jóakaratú lándzsás őr meg is mutatta … nekik az ólmos ablakot. (Mikszáth Kálmán)
2. Ólommal bevont, ólmozott. Ólmos kanna, tál.
3. Az ólom színére emlékeztető, az ólomhoz hasonló színű. Ólmos arc.
4. (átvitt értelemben) Ólmos eső: sűrű, ködszerű e., amely leesve rögtön megfagy; ónos eső. Az ólmos eső árt a rügyeknek. Egész nap hullt az ólmos, hideg december eleji eső. (Kuncz Aladár)
5. (átvitt értelemben) Olyan, mintha ólommal volna megterhelve; súlyos, nehéz. Ólmos lábak, szempillák. Ólmosak voltak a lábai, a cipők nehezek és nyűgösek. (Gelléri Andor Endre)
II. főnév -t, -ok, -a (régies) Ólmos bot, amelyet rendsz. verekedésre használtak. Ólmosok ádáz erdeje csattog. (Arany János) Az én ólmosommal meg a te revolvereddel majd csak megvédjük magunkat. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): ólmosbotos; ólmoshálós.
