oldalog
oldalog tárgyatlan ige -tam, ..lgott, -jon (ritka)
1. <Ember, állat> lassan, óvatosan, az egyenes iránytól el-eltérve v. kissé féloldalt fordulva megy, somfordál. Zömök termetéhez sehogy sem illő simulékonysággal oldalgott Fabriczius mellé. (Jókai Mór) Amikor Bikos visszaérkezett, csak úgy oldalgott, nem lévén bizonyos arról a sorsról, ami rá vár. (Bársony István) || a. <Állat> hátulsó részét féloldalt tartva, farolva megy. A kutya a sarokba oldalog. [A lovak] hegyezték füleiket, s minden útban eső tőkétől félve kezdtek oldalogni. (Jókai Mór)
2. (kissé rosszalló) Meghunyászkodva v. leverten ténfereg, ólálkodik v. kullog. A gyerek a felnőttek körül oldalog.
3. (repülés, katonaság). Oldalgást (2–3) végez. A lövedék, a repülőgép oldalog a szélben.
Igekötős igék: beoldalog; eloldalog; kioldalog; melléoldalog; odaoldalog; visszaoldalog.
oldalgó.
