olcsó
olcsó melléknév és főnév
I. melléknév -n, -bb
1. Viszonylag alacsony áron, kevés pénzért megvásárolható <áru>. Hihetetlen, nagyon, rendkívül olcsó; potom olcsó, olcsó cukor, hús, kenyér, zsír; olcsón ad, vásárol, vesz; olcsó és nem → ráz. Szóláshasonlat(ok): olcsó, mint a → cigányhal. || a. Olyan <munka, munkáltatás, szolgáltatás>, amely viszonylag nem nagy költséggel jár, kevésbe kerül. Olcsó munka, termelés; olcsó közlekedés, vasút; olcsó mozi, színház; olcsó világítás; olcsó hitel: alacsony kamattal folyósított, rendsz. hosszú lejáratú h.; olcsó a posta, a villamos; olcsón dolgozik. || b. Olcsó ár: a napi v. a szokott, közepes árnál alacsonyabb ár. Olcsó áron árul, vesz. || c. (népies) Olcsó pénzen, olcsó pénzért: olcsó áron, olcsón. Eladom olcsó pénzért. Olcsó pénzen megvették régi gazdájától … az elzüllésnek indult telepet. (Herczeg Ferenc)
2. Olyan <kereskedő, iparos>, aki alacsony áron, olcsón árul, ill. dolgozik. Olcsó boltos, kocsmáros; olcsó asztalos, borbély, szabó; olcsó János: a) (népies, régies) apróbb tárgyakat áruló utcai, vásári árus, aki árukészletét magával hordja; b) (bizalmas, tréfás) áruját potom áron vesztegető kereskedő, v. általában az, aki olcsón ad, csinál, készít vmit. || a. (kissé népies) Olyan <üzlet, vételi alkalom>, ahol, ill. amikor viszonylag alacsony áron, olcsón lehet vásárolni. Olcsó bolt, vásár. Ily olcsó vásár elől nem lehetett kitérnie a Máthé párnak. (Tolnai Lajos)
3. (átvitt értelemben, rosszalló) Olyan <alkalom, előny, eredmény>, amelyhez bárki nagyobb küzdelem nélkül hozzájuthat; könnyen, fáradság nélkül megszerezhető, elérhető. Olcsó babérok, dicsőség, hírnév; olcsó kaland, szerelem. A szomszéd megyék szegény legényei is ide jártak olcsó kalandokra. (Mikszáth Kálmán) Én a Mulandóság fia vagyok | S azért siettem most ide, Hogy megkeressek valakit. | Itt kell hogy éljen valahol még, | … Szulamit és Szaffó az álma, | … Boldoggá teszi a sirás S egy olcsó csóknak is örül. (Ady Endre) A házban, ahol olcsó mámor vár, A zongorához ült le valaki. (Juhász Gyula) || a. (átvitt értelemben, gúnyos) Olyan <ütleg, testi fenyítés, sértés>, amelyben könnyen részesülhet vki, ha nem vigyáz. Olcsó ott a verés. Olcsón adják a halált a harctéren. Olcsó az ütleg … (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Olcsó lesz ott a dárdanyél! … (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben) Olcsón, olcsó áron v. olcsó szerrel: könnyen, könnyűszerrel. → Adja még olcsóbban is. Azt az egyet meg kell adni, | Hogy a Szűcs György falujában | Könnyü volt eligazodni: Mivel ottan minden ember Névhez jutott olcsó szerrel. (Arany János) Életét olcsón nem adja el … (Vajda János)
4. (átvitt értelemben, rosszalló) Igen alacsonyrendű, alacsony színvonalú, értéktelen. Olcsó demagógia, élcelődés; olcsó ravaszkodás; érv, mentség; malaszt ←. Csak jöjjenek … A szép és hetyke nők, A vasárnap szépjei, … Hadd jöjjenek csak, Hallom, hallom Olcsó .beszédüket. | Ha akarom, nem hallom. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben, költői, rosszalló) Belső tartalom, őszinte érzés nélküli. Halottak napján olcsó kegyelet! Eljősz te is s meggyújtod mécsedet. (Reviczky Gyula)
5. (átvitt értelemben) Olyan <emberi csoport, emberi élet>, amelyet (kül. vmely tömeges pusztulás, pl. háború idején) nem kímélnek, ill. amely az állandó halálveszélyben könnyen elpusztulhat. A háborúban olcsó volt az ember. Szegény legénynek olcsó a vére, Két-három fillér egy napra bére. (népköltés) Olcsó a török vér, van most döge annak. (Arany János)
II. főnév (csak néhány ragos alakban) (ritka) Olcsó ár. Olcsóba kerül; olcsóbba jön; olcsóbbért nem adom.
