odú
odú [ú v. u] főnév -t v. (régies) odvat, -ja v. (ritka) odva
1. <Öreg fa törzsében> rendsz. korhadás folytán keletkezett üreg, gyak. kisebb állat búvó- v. lakóhelye. A madár fészket rak az odúban. Mellényével egy vén fa odvát bélelte ki. (Karinthy Frigyes)
2. <A földben v. sziklában> kisebb üreg, gyak. állat(ok) búvó- v. lakóhelye. A borz bebújik odújába. [A vadak] Királya felkél Júba vadonjain, Szavára megrémül az erdő, S futnak ezer vadak odvaikba. (Berzsenyi Dániel) Éjnek évadján odúkban és gödrökben pihent. (Karinthy Frigyes) A medve is kinéz ma vén odvából. (Babits Mihály)
3. (ritka, régies) Lyuk <a fogban>.
4. (átvitt értelemben, rosszalló) Szűk, sötét, levegőtlen (lakó)helyiség, lakás; lyuk. Egészségtelen, kényelmetlen, nyomorúságos odú; a szegény béres odúja. A felszabadulásig egy külvárosi odúban lakott. Oduikból elővánszorognak A rászedett, a megcsalt milliók. (Kiss József) Úgy éltek föld alatti odújukban, mint a vakondok. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben, kissé rosszalló) Elvonultan, zárkózottan, magában élő személy szobája, lakása. Bebújik az odújába; → visszahúzódik odújába; előbújik az odújából. Egész nap odújában ül. Odumból soha senki sem lát kimozdulni. (Jókai Mór) Magányos szenvedésem odujába, Mint sebzett medve, behúzom magam. (Juhász Gyula)
5. (átvitt értelemben, költői) Vminek az odva: vminek sötét, üreges mélye. Mammon [csápjai] … a gyárak vak, mély kéményén benyúlva Átkúsztak a robotos termek odván. (Tóth Árpád)
Szóösszetétel(ek): 1. odúlakó; 2. faodú; fészekodú; földodú; madárodú.
