odavisz
odavisz ige
1. tárgyas Vkit, vmit a szóban forgó, a határozóval jelzett, a beszélőtől távol levő helyre, vkihez, vmihez egészen közel visz, vezet. Odaviszi a csomagot a házhoz. Odaviszi magával a barátját is. Odaviszi a csészét a szájához. Ülj fel a 6-osra, az majd odavisz. A gyereket ne vidd oda a csődületbe! A víz odavitte a tutajt a mólóhoz.
2. tárgyas Odavisz (vhova): <személyt> arra utasít, késztet, hogy vhova, a beszélőtől távolabb levő helyre menjen, v. ott teljesítsen szolgálatot. Őt is odavitték az üzembe. A szomjúság vitte oda őket. Gergely abba a csoportba vegyült, amelyik az ökörsütést nézte. Jobbára kocsisnép volt biz az … A kíváncsiság vitte oda. (Gárdonyi Géza)
3. tárgyas <Vmely ügyet> megvitatás, döntés végett bizonyos nehézségek v. rosszalló vélemény ellenére is vmely közösség, hatóság elé visz (II. 5), terjeszt. Odaviszi az ügyet a bíróság elé. Saját ügyét is odavitte az osztályértekezlet elé.
4. tárgyatlan <Út> vmely szóban forgó, távolibb(nak tekintett) helyre vezet, visz. Az az út odavisz a faluba.
Vö: visz (I. 1, 2, 3, II. I, 5). odavihető; odavitel; odavitt; odavivés; odavivő.
