odavaló
odavaló melléknév
1. A szóban forgó, a beszélőtől távolabb levő helyről, városból, faluból stb. származó, ott lakó, helybeli. Ő is odavaló, ahol én születtem. Ahol az a csillag ragyog, Én is odavaló vagyok. (népköltés) Odavaló zsellér nem cserél a más falubeli „telkesmágnással” sem. (Mikszáth Kálmán)
2. A szóban forgó helyre illő, ott megfelelő. Végre odavaló embert választottak bizalminak.
