odaüt
odaüt ige
1. tárgyatlan Odaüt vhova, vmire: <kezével v. a benne tart ott tárggyal> erősen vmely közelben levő v. a szóban forgó helyre, tárgyra üt (I. 2). Odaütött az asztalra. Baljával jól odaütött a hátára. Odaütött széles mellére. (Tolnai Lajos)
2. tárgyas Vmely tárgyat egy másikhoz üt (I. 8). Odaüti a tojást a lábas széléhez. Odaütötte egyik tenyerét a másikhoz, és leporolta kezét. Felhajtott egy poharat, s odaütötte azt rokonszenve jeléül a Chalupkáéhoz. (Mikszáth Kálmán)
3. Vmihez odaüti vmijét: vminek nekimenve véletlenül megüti vmely testrészét. Vö üt (I. 11). Odaütötte kezét az asztalhoz. Odaütötte lábát a kiálló kőhöz.
4. tárgyatlan (ritka) <Villám> vhova lecsap, lesújt.
odaütés; odaüthető; odaütő; odaütött.
