odatéved
odatéved tárgyatlan ige
Vki, vmi véletlenül, tévedésből vmely szóban forgó v. a határozóval pontosan megjelölt s a beszélőtől távolabbi helyre jut, ér, vetődik. Odatévedtem a szerencsétlenség színhelyére. Nem akartam arra menni, csak úgy odatévedtem. Ha a labda odatéved, lesz, aki visszahajigálja. (Jókai Mór) || a. Vkinek a keze, szája másnak, kül. nőnek vmely testrészét óvatosan, ravaszul megérinti. A fiú keze odatévedt a leány kezébe. || b. Odatéved a pillantása, szeme, tekintete vkire, vmire: véletlenül, esetlegesen éppen meglát, észrevesz vmit.
odatévedés; odatévedő; odatévedt.
