odatámaszt
odatámaszt tárgyas ige
<Tárgyat> magától elfelé irányuló mozdulattal vmely szilárd testhez támaszt. Odatámasztotta a zsákot a falhoz. Rózsa sem rest … | Leold egy nagy létrát a ház tetejérül, A lány ablakához oda támasztotta, Ablak karikáját halkan kopogtatta. (Arany János) || a. <Testrészt> vmely közel levő tárgyhoz támaszt. Odatámasztotta zúgó fejét a kapuoszlophoz. (Mikszáth Kálmán)
odatámasztás; odatámasztható; odatámasztó; odatámasztott.
