odasüt
odasüt ige
1. tárgyatlan <Nap, hold v. vmely más fényforrás> rendsz. vmely határozóval jelzett, a beszélőtől távol levő helyre süt, világít. Odasüt a nap az erkélyre. Nem soká egy mécsnek halovány világa Odasüt az ágyra. (Arany János) A holdvilág szépen odasütött. (Mikszáth Kálmán)
2. tárgyas Úgy süt vmit, hogy az edényben leragad, megég. A leány odasütötte a húst.
3. tárgyas (ritka) Odasüt vmire: <milyen jelet, bélyeget> vminek a felületére, rendsz. ember, állat bőrére süt, ráéget. Hátára odasütötték a szégyenbélyeget. Minden … gazda egy ökröt adott ajándékba a királynak, s a királyfi nevét odasütötték az ajándék oldalára. (Jókai Mór)
odasütés; odasüthető; odasütő; odasütött.
