odasúg
odasúg ige
1. tárgyas Odahajolva, odafordulva súg vkinek vmit, rendsz. rövid közlést. Néhány szót odasúgott a szomszédjának. Barátom odasúgta fülembe, hogy ne igen hallgassunk a fiatalemberre. (Jókai Mór)
2. (tárgy nélkül) Súgva odaszól vkihez, vkinek. Az asszony odasúgott a férjének. Az öreg gróf ott szunyókál; | … belép egy szolgafiú S könnyes szemmel oda súg. (Arany János) Odasúgott András fülébe. (Tolnai Lajos)
odasúgás; odasúgó; odasúgott.
