odarúg
odarúg ige
1. tárgyatlan A szóban forgó v. a határozóval megjelölt s a beszélőtől távolabb levő helyre rúg. Odarúgott, mert ott sejtette a labdát.
2. tárgyas <Tárgyat, kül. labdát> rúgva a szóban forgó v. a határozóval megjelölt s a beszélőtől távolabb levő helyre juttat. Odarúgta hozzá a labdát. Odarúgott egy kavicsot a pocsolyába.
Vö: rúg (1a).
odarúgás; odarúgó; odarúgott.
