odanő
odanő tárgyatlan ige, (tájszó) odanől
1. Odanő vmihez: <növény, élő szervezet része> növés közben vmely tárgyhoz, testhez tapad. A zuzmó odanő a kőhöz. A moha odanő a fához.
2. (rendsz. múlt v. határozói igenévi alakban) (átvitt értelemben, gyak. túlzó) Odanő vhova: <személy> szinte eggyé válik vmivel, amin ül v. tartózkodik; elválaszthatatlan lesz tőle. Odanőtt v. oda van nőve a → nyereghez. (Szinte) oda van nőve: szinte egy vele. Megűl a Taránti – odanőtt a lóra. (Arany János) [A lovat] úgy megülte, mintha oda lett volna nőve. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben) Odanőtt v. oda van nőve (vhova): <személy vmihez, kül. vmely helyhez> úgy ragaszkodik, hogy nem hagyja el, elválaszthatatlan tőle. Látom, hogy igazi palóc vagy… odanőttél a röghöz. (Mikszáth Kálmán) Gábor fiam Bécsé, | Oda is van nőve. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben) Odanőtt v. oda van nőve vkihez: elválaszthatatlanul ragaszkodik hozzá. Amíg nyomorogni kellett,nem bántátok, hadd legyek odanőve az úrfihoz. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben) Odanő vkinek a szívéhez: nagyon megszereti vki. (Csaknem v. szinte) odanőtt v. oda van nőve vkinek a szívéhez: szíve mélyéből szereti vki. [Bezerédy] csaknem oda volt nőve a fejedelem szívéhez. (Jókai Mór)
odanövés; odanövő; odanőtt.
