odamutat
odamutat ige
1. tárgyatlan Odamutat vkire, vmire: ujjával v. vmely eszközzel a szóban forgó v. a határozóval jelzett, (a beszélőtől) távolabbi tárgyra, személyre mutat. Odamutat a hosszú asztalra. Ujjával odamutatott a könyv megjelölt helyére. Odamutatott botjával az épület címtáblájára. (Tolnai Lajos)
2. tárgyas (ritka) Vmit odatartva megmutat vkinek. ,Ez is hamis, ez is ólom’. Mondák a boltosoknak, odamutatván a kettétört pénzdarabot. (Vas Gereben)
3. tárgyatlan (ritka, átvitt értelemben) Vmire utal, következtetni enged; arra vall. Minden jel odamutat, hogy megölte valaki … (Mikszáth Kálmán)
Vö: mutat (1, 5b).
odamutatás; odamutató; odamutatott.
