odamond
odamond ige
1. tárgyas Vkinek odamond vmit: <szóban v. írásban> nyíltan megmondja neki rosszalló véleményét. Házánál csak kisebb rangú nemesség fordult meg, az úgynevezett bekecsbe járók, de ezeket is bosszantotta a pompa, és néha odamondtak valami paprikásat. (Mikszáth Kálmán) || a. (tárgy nélkül) Jól odamondott neki. Toldi nem állhatja, nem nézheti végig, Leugrik a partról, odamondva nékik. (Arany János)
2. tárgyas (ritka) Hirtelen, futtában, röviden mond vmit vkinek. Azt izenem néki, S annak az …. anyjának, – Odamondott egy szót, (megsúgta urának) – Eressze fiát már szoknya-szalagjárul. (Arany János)
odamondó; odamondott.
