nyüzsög
nyüzsög tárgyatlan ige -tem [e], -ött v. nyüzsgött, -jön; -ni v. nyüzsgeni [e]
1. <Ember, állat> tömegesen, sűrűn tolongva, hullámozva, élénken, szüntelenül ide-oda mozog. Nyüzsögnek a kukacok, a pondrók. A sok gyerek nyüzsög anyja körül. Az utcán nyüzsög a tömg. Odakint azonban nyüzsög a tenger nép, Víni a leányért számos ifju fellép. (Arany János) A dunaparton úgy nyüzsögtek az emberek, mint a hangyák. (Kosztolányi Dezső) A kukac kikelt a gyerek sebében, s fehéren nyözsgött a haja közt. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) Nagy mennyiségben együtt van, tömegesen előfordul; hemzseg. A dolgozatban nyüzsögnek a hibák. || b. (ritka, irodalmi nyelvben) <Egyes személy, állat> élénken, gyak. nyugtalanul, tartósan ide-oda mozog; sürög-forog. No, mit nyüzsögsz és vizslatsz úgy megint? (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. (bizalmas, rosszalló) A maga hasznára, érdekből sürgölődik, tevékenykedik, mindenütt észrevehetően, feltűnően mutatkozik. Nagyon nyüzsög a barátod, nem tudom, mit akar. Ott nyüzsög a fejesek körül. Nem szeret nyüzsögni.
Igekötős igék: körülnyüzsög.
nyüzsgő; nyüzsgölődik.
