nyújtózkodik
nyújtózkodik [ú v. u] tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
1. (gyak. -t ragos mértékhatározóval) (Többször, ismételten v. hosszasan) nyújtózik (1). Felébredt, és jót nyújtózkodott. Akkorát nyújtózkodom, hogy a csontjaim beleropognak. (Karinthy Frigyes) || a. (átvitt értelemben) Mozdul, mozog, nyújtózkodik az egész folyam. (Nagy Lajos)
2. (ritka) Elnyúlva hever(észik). A ház előtt egy komondor nyújtózkodik. Hejh, jobb volna most koholni [= kohóban hevítve készíteni] vasszeget, Vagy heverve nyujtózkodni zug megett. (Petőfi Sándor) || a. (rosszalló) Tétlenkedik, dologtalanul heverész. Reggeltől délig nyújtózkodik a pamlagon.
3. (átvitt értelemben, ritka) Nyújtózkodik vki, vmi után: szeretné elnyerni, megszerezni, megkapni. Az én leányom után hiába nyújtózkodik Sechem úrfi. (Kemény Zsigmond)
4. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) <Vmely térbeli dolog, tárgy> hosszan elnyúlik. A kis szobán hosszú vékony asztal Nyujtózkodik végig. (Petőfi Sándor) Megállít a nagy búzaföldek Ragyogása az esti napban, Nyujtózkodnak a sárga táblák Fénylőn, komoran, mozdulatlan. (Tóth Árpád)
Igekötős igék: elnyújtózkodik; felnyújtózkodik; hátranyújtózkodik; kinyújtózkodik; lenyújtózkodik; utánanyújtózkodik; végignyújtózkodik.
nyújtózkodás; nyújtózkodó.
