nyűgöz
nyűgöz -tem [e], -ött, -zön (népies)
1. <Lovat> nyűgbe köt, tesz. A csikós a lovat nyűgözi. || a. (irodalmi nyelvben) <Lószerszám lovat> szabad mozgásában gátol. Majd tiszta fehér mént, kin nem vala szeplő, Kantár soha nem tört, nem nyűgöze gyeplő, Ilyen lovat ólból pányván kivezettek. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, költői, rosszalló) <Vmely kötöttség> szabad elhatározásában gátol, lekötve tart vkit. Meddig dúlsz, szerelem pusztító lángja, szümön … Meddig nyűgöz Amor kínos lánca? (Petőfi Sándor)
Igekötős igék: hozzányűgöz; kinyűgöz; lenyűgöz; odanyűgöz.
nyűgözés; nyűgözhető; nyűgözetlen; nyűgöző; nyűgözött.
