nyöszörög
nyöszörög tárgyatlan ige -tem [e] ..rgött, -jön, (irodalmi nyelvben) nyöszörg (hangutánzó)
1. <Személy> fájdalmas, halk, magasabb színezetű, reszkető, kimerült, rekedtes torokhangon hosszasan nyög (1). Nyöszörög a beteg, a haldokló. Nincs ereje a sírásra sem, csak nyöszörög . Már ránk szakadt a bús, vak este, Én nyöszörögtem. (Ady Endre) A betyár nyöszörögve támolygott ki az ajtón. (Móra Ferenc) || a. <Gyermek> halk, panaszos, siránkozó hangon, hosszasan nyögdécsel (1). Mihály a takarót … elvitte … Miért vitte el, ki ösztökélte, hallotta-e azon pillanatban nyöszörögni a fázó gyermeket? Mily bolond kérdések … (Tömörkény István) Az alvó Ilona nyöszörgött, mint egy gyermek. (Babits Mihály) || b. <Egyik-másik állat kínjában v. jó érzésében, izgalmában> meg-megszakadó hosszas, halk, szűkölő hangot hallat. Nyöszörög a megvert kutya. Nyöszörgött a szerencsétlenül járt ló. A vadszagra szűkölt, nyihogott, nyöszörgött a sárga kutya. (Tolnai Lajos)
2. <Személy> nyöszörögve (6), nyöszörgő hangon beszél. A koldus nyöszörögve kért egy darab kenyeret. Rövidlátó vagyok – nyöszörgött – beleütöttem … a fejemet az almárium üvegajtajába. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Sopánkodik, sápítozik, v. sírós, kényeskedő hangon panaszkodik. Megkapod no! Mit nyöszörögsz? Fél Lotti az inségtől, s fukar …, minden krajcárért, amit kiad, nyöszörög. (Petelei István) Mit nyöszörögsz? nem akarsz halni? | Hisz életünk úgyiscsak talmi. (József Attila)
4. (átvitt értelemben, ritka, költői) <Tárgy> szenvedő ember hangjára emlékeztető, halkan zörgő rezgő, hosszas magas hangot ad. Nyöszörög a kútgém betegen. (Arany János)
Igekötős igék: elnyöszörög; felnyöszörög; közbenyöszörög; végignyöszörög.
nyöszörgő.
