nyomtalan
nyomtalan melléknév és határozószó
I. melléknév -ul
1. Olyan <jelenség>, amelynek megszűnése után semmi nyom, jel nem maradt; nyom nélküli. Nyomtalan eltűnés. Bajtárs! nagy dolgot tettél… | Multakat említvén, melyek mint nyomtalan árnyék Elmentek tőlünk. (Vörösmarty Mihály)
2. Nyomtalanul: a) úgy, oly módon, hogy vki, vmi után semmi nyom sem marad. Nyomtalanul elmúlik, megsemmisül. A pecsét nyomtalanul eltűnt a kabátról. Két hét múlva azzal a jelentéssel tértem vissza Amerikába, hogy a titokzatos betegség, úgy, ahogy támadt, nyomtalanul elmúlt. (Karinthy Frigyes); b) úgy, hogy nem találunk okot, magyarázatot vminek az eltűrésére•, s minden keresés reménytelen marad. A tollam nyomtalanul eltűnt.
Az I. 2. sz. jelentés szövegének nyolcadik sorában az „eltűrésére” helyett ez a szó olvasandó: eltűnésére
II. határozószó (választékos) Nyomtalanul. Nyomtalan eltűnt. Minden bánatom oly nyomtalan Suhanjon éjbe, mint e fellegek! (Juhász Gyula)
nyomtalanság.
