nyomdok
nyomdok főnév -ot, -a
1. (régies, irodalmi nyelvben) Vminek a nyoma, látható jele. Rómában … sok magyar utazott, lakott és meg is halt … Deáky Zsigmond úr azoknak nyomdokit, ahol csak lehet, fölkeresni iparkodik. (Vörösmarty Mihály) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Lábnyom. Semmi baj sincs édes társaim, emberek nyomdokait szemlélem. (Csokonai Vitéz Mihály) S az ősök elenyészett nyomdokára Az esti szellő új fövényt takar. (Eötvös József) || b. (régies, irodalmi nyelvben) Nyomdokán: utána, a nyomában. S Hunyadra csakhamar rá ismer a török, | … Mint villám terjed el nagy lelke táborán: Előtte rettenet, halál van nyomdokán. (Vörösmarty Mihály) Nyugosznak ők, a hősfiak, Dúló csaták után … Csatájuk nem volt pártcsata … Mely poklok mélyiből idéz Viszályok angyalát, … Hogy nyomdokán lángvész, gyilok, Rablás pusztítsanak. (Bajza József)
2. (csak személyragos alakban) (átvitt értelemben, választékos) <Állandósult szókapcsolatokban.> Az az út (5), amelyen vki járt; példa tanítás, útmutatás. Vkinek a nyomdokába v. nyomdokaiba → lép; vkinek a nyomdokain → jár; vkinek nyomdokait → követi. Az úr is … atyjaurának dicső nyomdokait fogja követni. (Csokonai Vitéz Mihály) Ha én kidűlök, és Áron kidűl | … Te lész hivatva nyomdokunkba lépni. (Madách Imre)
nyomdokú.
