nyomaték
nyomaték főnév -ot, -a
1. Olyan tárgy, amely viszonylag nagyobb súlyával ránehezedik arra, amire helyezik; súly, nehezék. Nyomatékot tesz az íróasztalán heverő iratokra. A hordós káposztára egy nehéz követ tesznek nyomatékul. || a. (bizalmas, tréfás) Olyan ennivaló, amelyet vki étkezéskor a tulajdonképpeni fogások után utoljára, szinte ráadásul fogyaszt el. Az öreg néni a legjobb ebéd vagy vacsora után is egy falat kenyeret evett nyomatékul. Borjúszegyet rendelt, vaníliás metéltet …, majd sajtot, ementálit és megevett – nyomatékul – két almát is. (Kosztolányi Dezső)
2. Nyomtaték (1, 3).
3. <Beszédben v. néha írásműben> a mondanivalónak v. vmely részének fontosságát kifejező erősebb hangsúly v. esetleg írás-, nyomtatásbeli eszköz (pl. aláhúzás, dőlt szedés, ritkítás). Nyomatékot ad szavainak; nyomatékkal hangoztat, ismétel, mond vmit. Aláhúzással adott nyomatékot a mondatnak. [A vád visszavonását] követelte, mit mi mindnyájan… nyomatékkal hangoztattunk. (Vajda János) Vizyné, hogy az előbbi kis összezörrenést elsimítsa, … emberi nyomatékkal kérdezte: – Mi az édesapja? (Kosztolányi Dezső) || a. (nyelvtudomány) Hangsúly (1). Értelmi, érzelmi nyomaték. A mondatban a legerősebb nyomaték a kiemelendő mondatrészre esik.
4. (átvitt értelemben, kissé választékos) Vmely mondanivalónak súlyát, jelentőségét kifejező magatartás, taglejtés, mozdulat. Melle kidüllesztésével adott nyomatékot kijelentésének. Szavai nyomatékául az asztalra csapott. Megáll a fiával szemben, és hogy nyomatékot adjon a szavának, botjával megütögeti a földet. (Nagy Lajos)
5. (átvitt értelemben, választékos) Olyan dolog (ajándék, fenyegetés stb.), amellyel vki a maga v. más szavának, igazságának érvényt szerezni, ill. vkit vmire rábírni igyekszik. S lábához omolva … Könnyhullatva könyörg …: Lenne közbejáró fiáért fiánál … Egyszersmind, szavai, nyomatéka végett, Elkezdi kirakni „ezt a csekélységet”. (Arany János) Nyomatékul megcsillámlott a hang tájékán egy puskának az acélcsöve. (Mikszáth Kálmán)
6. (átvitt értelemben) Akaratának, hatalmának érvényesítésében megnyilatkozó tekintély, erő. Nagyobb nyomatékkal tudja képviselni az ügyet. A … nemzetnek lesz-e annyi nyomatéka a sérelem megszüntetésére, mint tányérnyaló szolgák hazug válaszának? (Vas Gereben)
7. (fizika) <A mechanikában> a tömeg, az erő és a hosszúság szorzata. Csavarási, forgató, mágneses, tehetetlenségi nyomaték.
nyomatéki; nyomatéktalan; nyomatékú.
