nyomás
nyomás főnév -t, -ok, -a
1. A nyom (I, 1, 3, II. 1, III. 1–7) igével, kifejezett cselekvés, ill. az a tény, hogy vki, vmi nyom vkit, vmit. Erős, gyenge, hatalmas, nagy nyomás; a nyomás csökken, fokozódik, megszűnik. A gát engedett a nyomásnak. A nyomás folyton erősödött. A magaslati levegő éppen úgy átalakítja a szervezetet, mint a mély tengerek fenekén élő nyomás. (Móricz Zsigmond) || a. (bizalmas) Nyomás!: <indulatszó-szerű felkiáltás, ill. vezényszóként munka közben:> nyomjuk (meg) a dolgot, feszítsük meg erőnket!; rajta!, hajrá!, gyerünk!
2. (ritka) <Testen, tárgyon> az a hely, ahol megnyomták, benyomták. Látszik a karján a nyomás.
3. <A test vmelyik részén> tompa fájdalom v. a teltség kellemetlen érzése. Nyomást érez a fejében, a gyomrában. Nálam nyomást okoz a húsféle este. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) Szorongó belső érzésnek kínos, terhes volta. Az aggodalom, a félelem nyomása.
4. (katonaság) Katonai erő túlsúlya, kényszerítő hatása. A török nem bírt ellenállni csapataink nyomásának, és meghátrált. || a. (sport) Szorongatott helyzet. Csak a félidő huszonötödik percében szabadult fel a kapu a nagy nyomás alól.
5. (átvitt értelemben, gyak. rosszalló) Vkinek, vminek kényszerítő jellegű ráhatása, befolyása vkire, vmire. Gazdasági, hatósági, politikai nyomás; a közvélemény, a tömegek nyomása; a jóság, a szeretet nyomása; felszabadul a nyomás alól; nyomás alatt tart vkit, vmit; ellenáll, enged a nyomásnak; vkinek, vminek a nyomására; nyomást gyakorol vkire*: erősen befolyásolja vmely irányban, kényszeríteni akarja vmire. A közvélemény nyomásának kellett engednie [a német színház bérlőjének]. (Gyulai Pál)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
6. (műszaki nyelv) Technikai eljárás, munkafolyamat, amelynek során vmely mintát nyomnak vmire. A karton gépi, kézi nyomása. || a. (nyomdászat) Az a nyomdai munkafolyamat, amelynek során könyvet, újságot, bankjegyet, bélyeget stb. nyomnak, ill. ennek eredménye; nyomtatás. Hibás nyomás; → színes nyomás; → szivárványos nyomás; könyv, újság nyomása. A második kiadás nyomás alatt van.
7. (fizika) A felület egységére ható erő (egysége az atmoszféra). → Hidraulikus nyomás; → kritikus nyomás, → légköri nyomás; a nyomás csökken(t)ése, ingadozása, növekedése, szabályozása, változása; a gáz, a víz nyomása. A kazán nyomás alatt van. Az I. számú kútból 20 légkörös nyomással jön fel az olaj. A sóval telt víznek oly irtóztató nyomása van a mélységben, hogy ember ki nem állja. (Jókai Mór) || a. (argóban) Van benne v. nagy benne (már) a nyomás: becsípett, sokat ivott, részeg.
8. (tájszó) Falu v. város közvetlen közelében fekvő legelő. A forrás … fátalan pusztán, betyárokkal teljes nyomáson fekszik. (Csokonai Vitéz Mihály) Bárkányi a legközelebbi dűlőnél lefordul az útról, hogy így a nyomás alsó végébe érjen. (Tömörkény István) Zsíros Palkó szamárkáját legeltette a nyomáson. (Móra Ferenc)
9. (tájszó) <Legelőre állandóan egy úton járó állatok (tehenek, sertések stb.) patáinak nyomán> a talajon keletkezett bemélyedés, hosszanti csapás. || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Nyom (1). Kubán folyása mentén a kis vadász csoport Hajtá a könnyü szarvast, mint szél a könnyü port. | Majd eltünék … A vad, mikép eltünni látunk üres ködöt, Mely puszta semmivé lesz, alig szemlátomást, Nem hagyva foltot égen, nem a földön nyomást. (Arany János)
10. (sport) <Súlyemelésben> az a mozdulat amellyel a súlyt a magasba emelik. Nyomás fél kézzel; nyomás két kézzel.
Szóösszetétel(ek): 1. nyomásálló; nyomáscsökkenés; nyomáscsökkentés; nyomáscsökkentő; nyomásérzékeny; nyomáskülönbség; nyomásmérő; nyomáspróba; nyomásszabályozó; nyomásveszteség; 2. aranynyomás; boszorkánynyomás; dombornyomás; előnyomás; felülnyomás; fenéknyomás; fénynyomás; filmnyomás; gombnyomás; gőznyomás; gyomornyomás; háromszínnyomás; hengernyomás, kartonnyomás; kőnyomás; légnyomás; lidércnyomás; magasnyomás; mélynyomás; oldalnyomás; próbanyomás; színnyomás; tömnyomás; utánnyomás; vérnyomás; víznyomás.
nyomási; nyomásos; nyomású.
