nyivákol
nyivákol tárgyatlan ige -t, -jon (hangutánzó)
1. <A macska, továbbá némely más, rendsz. kisebb emlős állat kölyke, kicsinye> elnyújtottan, élesen, vékonyan, meg-megismételve, síró nyöszörgő hangot hallat. Nyivákol a macska; nyivákolnak a kutya, a macska kölykei. Az innenső parton hagyott kölyke elkezdett szűkölni, nyivákolni, s ezt az anyamedve meghallotta. (Jókai Mór)
2. (rosszalló) <Csecsemő, gyermek> ehhez hasonló síró, nyöszörgő hangot hallat. Rám maradt a rajkó … Ugyan kérem szépen, ha meghallják, hogy odalenn nyivákol, amíg mink odavagyunk: adjanak neki egy kis vizet. (Jókai Mór) Vagy hat kis gyermek mind pőre, mind pirosra főtt, mind kívánkozik ki a vízből és nyivákol. (Justh Zsigmond) || a. (ritka, bizalmas, rosszalló) <Felnőtt> siránkozó, nyavalygó hangon panaszkodik. Ez a rossz ember … sírt, nyivákolt. (Kazinczy Ferenc) Ne nyivákoljatok! Kiált a megszeppent hadnak. (Jókai Mór)
nyivákolgat; nyivákoló; nyivákoltat.
