nyitva
nyitva határozószó (rendsz. az áll, hagy, marad, tart, van és lesz igék mellett v. állítmányként)
1. (Ki)nyitott v. kinyílt helyzetben v. állapotban; be v. le nem zártan v. záródottan. Ajtó, ablak nyitva (van); nyitva hagyta a zárt, a csapot. Vigyázz, az olló, a bicska nyitva van! Nyitva maradt a szoba, a szekrény, a boros üveg. Nyitva van a mellénye, a mellényén egy gomb. Ne tartsátok nyitva a könyveket, a füzeteket! A sebet az orvos nyitva hagyja. A seb még nyitva van. Nyitva marad a szája (a csodálkozástól). (átvitt értelemben) nyitva tartja a szemét v. a fülét: éberen figyel mindenre. Háza nyitva áll valaki előtt: mindig szívesen látja. A levél nyitva érkezett. A ládát nyitva hozták. Mindig nyitva hordja a kabátját. Vidám mosolyra van nyitva a szája. (Jókai Mór) Termeim mindig nyitva állanak ön előtt. (Csiky Gergely) Juliska … úgy állott, hogy félig háttal a fejét egészen elfordította, hanem azért lehetett látni a mozdulatjából hogy mégis csak nyitva tartja a fülét. (Móricz Zsigmond) || a. A közönség számára hozzáférhető állapotban. Nyitva van a könyvtár, a múzeum. Az üzletet este 8-ig nyitva tartják.
2. El nem zárt, szabadon járható állapotban. Az utat nyitva hagyja vki számára; (átvitt értelemben) nyitva áll az út vki előtt: szabadon érvényesítheti képességeit. Nyitva áll vki előtt az élet, a világ, vmely lehetőség. Lépj sergeinkbe, s pályád nyitva áll. (Madách Imre) Az ostromlók… a felmentő sereg elől hanyatt-homlok rohantak, amerre nyitva volt a világ. (Jókai Mór) Az egész világ nyitva előtte, … a főváros „nyüzsgő utcái”: … bibliotéka és múzeum. (Babits Mihály)
3. (átvitt értelemben, választékos) Le nem zárt, eldöntetlen állapotban. A kérdést nyitva hagyjuk.
Szóösszetétel(ek): tárva-nyitva.
