nyírott
nyírott melléknév, (tájszó, régies) nyírett [ë]
1. Olyan <szőrzet>, amelyet rövidre nyírtak. Nyírott bajusz, haj, szakáll. Sűrű, nyírott fekete bajusz takarta a középszerűnél nagyobb szájat. (Kemény Zsigmond) Szabályos az arca, nyírott gesztenyebarna a bajusza. (Nagy Lajos) || a. Olyan <testrész>, amelyről lenyírták a hajat, a szőrt. Pálházi rövidre nyírott fejével bólintott feléje. (Krúdy Gyula) || b. (ritka) Olyan <ember, állat>, akinek, amelynek a haját, szőrét rövidre nyírták. Nyírott csikó: nyírt cs. || c. Olyan <szőnyeg, szőrmeféle>, amelynek szálait, szőrét egyenletesre (rövidebbre) nyírták. Nyírott bunda, szőnyeg. || d. Ollóval, géppel egyenletesen nyesett, vágott <bokor, fű>. Az egész idyllen semmi keleties: Versailles nyírett bokrai éppúgy lehetnének színhelye, mint a Jordán partja. (Arany János) Ment-ment a parkban, a nyírott gyöpágyak és bokrok között. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben, elavult) Nem nyírott pénz: nemesfémből vert olyan p., amelynek súlyát nem csökkentették, s ezért értékéből nem vesztett. Haza ballagtam ötszáz nem nyírott arannyal … (Szigligeti Ede)
