nyírás
nyírás főnév -t, (-ok), -a, (tájszó, régies) nyírés -t, (-ek), -e [ë, e]
1. A nyír [1] (1–3) igével kifejezett cselekvés. Bokrok, sövény nyírása; birkák, juhok nyírása; a bajusz, a szakáll rövidre nyírása. Mennyibe kerül ennek a gyereknek a kopaszra nyírása?
2. (ritka) Ennek eredménye. A nyírás meg sem látszott rajta. Egyszeri nyírás húsz mázsa gyapjú.
3. (műszaki nyelv) <Lemezeknek, rudaknak> ollóval történő vágása, darabolása. A lemezeket nyírással darabolják fel.
4. (fizika) Erőknek olyan működése v. érvényesülése, amelynek következtében vmely test szomszédos rétegei egymáson elcsúsznak.
Szóösszetétel(ek): birkanyírás; gyapjúnyírás; hajnyírás.
nyírási; nyírású.
