nyíló
nyíló melléknév és főnév
I. melléknév Általában olyan, ami nyílik.
1. Olyan, ami kitárul, feltárul. Kifelé nyíló ablak; nehezen nyíló börönd; kétfelé nyíló függöny; tágra nyíló szemek.
2. Olyan, ami vhova, vmerre irányul, rajta keresztül vhová, vmerre nézni v. jutni lehet, aminek meghatározott irányban van az ajtaja, nyílása. Az utcára nyíló ablak; a térre nyíló utca; egymásba nyíló szobák. A kertre nyíló szobában egyedül volt az anya és beteg gyermeke. (Jókai Mór) A sötét szoba sarkában zokog | egy tehetetlen, guggoló gyerek … | Könnyes, miként északra nyíló völgy. (József Attila) Valami kis rést muszáj hagyni éjszakára, legalább az udvarra nyíló ablakon … (Nagy Lajos)
3. (választékos) Virággá feslő v. virágban levő. Mint a nyíló rózsa. A sövényen fürtös ákác S nyíló bodza hajlik át. (Tompa Mihály) Mari arca kipirosodott, mint a nyíló rózsa. (Mikszáth Kálmán)
4. Olyan, amit meghatározott időben nyitnak (I. 2g), üzembe állítanak. A kilenc órakor nyíló pénztár.
5. Olyan, ami kedvező lehetőséget nyújt vmire; kínálkozó. A szökésre nyíló alkalom.
II. főnév (csak ebben:) nyílóban van: éppen most v. a szóban forgó időben nyílik (I. 1, 4). Az őszirózsa most van nyílóban. Az ajtó nyílóban volt, amikor …
Szóösszetétel(ek): egybenyíló.
