nyílás
nyílás főnév -t, -ok, -a
1. (csak egyes számban) A nyílik (I. 1–3) igével kifejezett történés, folyamat; az a tény, hogy vmi (ki)nyílik; vminek kitárulása. Az ablak, a kapu nyílása. Az ajtó nyílására fölemelte a fejét. A nagy óra tiktakol, lámpa ég és Ágnes halkan jár-kél körültem. – Majd ajtók nyílása kívül, halk és heves beszédek. (Kaffka Margit)
2. Növénynek, ill. virágának kibontakozása, kibomlása. A rózsa, a szegfű nyílása; a bimbó nyílása: a sziromlevelek kibomlása. || a. (választékos, irodalmi nyelvben) Tavasz nyílása: a t. kezdete, eljövetele.
3. <Vmely felületen, testben, anyagban> kisebb-nagyobb rés, hasadék, hézag, lyuk. Alacsony, magas, keskeny, sötét nyílás; a barlang nyílása. A kiszáradt földben sok repedés, nyílás van. Hatalmas nyílás tátongott az ostromlott vár falán. Benézett, és átbújt a nyíláson. Szabaddá tették az eltorlaszolt nyílást. Úgy dől belőlük az átok, miként Rothadt szag a sírok nyilásibul. (Vörösmarty Mihály) Hová vezet ez a fekete nyílás? Mi vár ránk a végén? (Kuncz Aladár) || a. Vmely célra mesterségesen készített rés, hasadék vmin, vmiben. Kitekintett a kapu kémlelő nyílásán. A falba nyílást vágott egy kis ablaknak. Engedje meg, kapitány uram, hogy másutt törjünk kijáró nyílást. (Gárdonyi Géza) Keskeny nyilás vet fényt a bús falakra. (Babits Mihály–Dante-fordítás) || b. <Vmely szerkezeten, készüléken, élő testen, szerven> az a rész, amelyen át belseje a külső világgal érintkezik; be- és kijárat. A cső, az edény, a hordó nyílása; a fül, az orr nyílása; a kaptár nyílása. Szűk az üveg nyílása. A tartály nyílása eltömődött, elzáródott. Bong a tele kaptár; ki-be a nyiláson. Sok ezer fényes hát hentereg egymáson. (Arany János) [A kismacska] nyitogatja már szemecskéjét, mintha egy kis serét volna ott bent a nyílásban. (Mikszáth Kálmán) Kis csövek nyílásaiból sisteregve száll föl a fehér gőz. (Nagy Lajos) || c. (építészet, műszaki nyelvben) <Teret elhatároló szerkezetekben, pl. falakban, födémekben> különféle rendeltetésű hézag, kihagyás. Mekkora nyílást hagyjunk a kéménynek?
4. (műszaki nyelvben) Híd pillérei közötti távolság. Húszméteres nyílás.
5. (régies) <Erdőben, sűrű növényzetben> ritkább v. megritkított, kiirtott rész. A Tisza tulsó partján, Mogyoró- s rekettye-bokrok tarkán, Köztök egy csak a nyilás, azon át Látni távol kis falucska tornyát. (Petőfi Sándor)
Szóösszetétel(ek): 1. nyílásáthidalás; nyílásköz; 2. ablaknyílás; ajtónyílás; csőnyílás; falnyílás; hídnyílás; ívnyílás; körzőnyílás; légnyílás; végbélnyílás; virágnyílás.
nyílású.
