nyilallik
nyilallik tárgyatlan ige• -ott v. -t, -ana v. -na, -jon (-jék); -ani v. -ni, (tájszó, régies) nyilall
A szócikk legelső sorába, a vastagbetűs címszót követő „tárgyatlan ige” megjelölés után beékelendő a következő szöveg: (csak 3. sz-ben)
1. (alany nélkül) Vmibe nyilallik(ik): vmely testrészben, testtájékon főleg lélegzés v. hajlás közben hirtelen hasító, szúró, húzó jellegű éles fájdalom jelentkezik. A derekába nyilallik. Úgy a hátamba nyilallott … || a. (alany nélkül) Ilyen fájdalom tartósan v. sűrű egymásutánban jelentkezik. Úgy nyilallik az oldalamba, a hátamba. Úgy rám ijesztett, hogy most is nyilall az oldalamban tőle. (Jókai Mór) || b. Nyilall(ik) vkinek vmije: vmely testrészében nyilalló fájdalmat érez. Nyilalt az oldala, borsózott a háta, Káprázott a szeme, izzadt az üstöke, Kiszáradt gégéje, viszketett a feje. (Petőfi Sándor)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Értelmi v. érzelmi élmény hatása> nyilallásra emlékeztető fájdalom érzését keltve, tudatossá válva, hirtelen vhol hat, vhová jut. Vmi vmibe (v. ritk. vmin) nyilall(ik); a → szívébe nyilallik. De Toldinak a szó szivébe nyilallik. (Arany János) Ifju szívén kín nyilallik. (Gyulai Pál) || a. (ritka) <Élmény, hatás, tudattartalom> hirtelen hatni kezd, vkinek a tudatában felvillan, tudatossá válik. Eszébe nyilallik: átfut az agyán. Eszembe nyilallik, hogy … a bunda itt hever mellettem. (Mikszáth Kálmán) Különösen, édesen nyilallt belém … a nagy, eleven … búbánat. (Kaffka Margit) Egy maró szivart | kerestem… | s …, mohón szívtam … | Mert most nyilalt belém a vad öröm, | a végtelen, mit a halál fogant | és láttam őt, ki újra az enyém. (Kosztolányi Dezső)
3. (ritka, költői) Nyílsebesen halad, terjed. fut, száguld. Harsog vala egy szó nyugattol keletig, | Etele nagy király hogy már közeledik … Széles birodalma országain átal, Nyilallék a szózat, emberi hang által. (Arany János)
Igekötős igék: átnyilallik; belenyilallik; keresztülnyilallik; végignyilallik.
nyilalló; nyilallott v. nyilallt.
