nyí
nyí tárgyatlan ige nyívok, nyísz, nyívunk; nyíjon, nyíttam, nyítt v. nyívott (népies, hangutánzó)
<Kutya-, macskaféle állat v. disznó> panaszosan, szenvedően v. izgalmának, örömének kifejezéséül vékony, éles, szűkölő v. visító hangon nyivákol, nyüszít. Nyí a kutya, a macska, a malac, a róka. A farkas orditott, a róka nyítt. (Vörösmarty Mihály) A vad olykor hátra horkol, … Majd mint vert eb, kit hevertebb [= használatban nem levő] Ostor üldöz, szűköl és nyí. (Arany János)
nyívás; nyívó.
