nyes
nyes [e] ige -tem, -ett [e, ë], nyessen [e-ë]
1. Nyes vmit: vmely fa koronájának, bokornak, általában növénynek kiálló, fölösleges részét, sarját éles eszközzel szokás szerint levagdossa, ill. ezzel van elfoglalva. Most nyesi a körtefáit. A különféle gyümölcsfákat más-más időben nyesik. A bokrot nem nyesték, ezért elburjánzott. Nézem a gerlicét …, Aztán bejárom a meredek hegy-oldalt … Majd ujult kedéllyel kis kertembe térek, Nézvén a virágot: teljes lesz-e vajon? | Ezt beoltom, amazt megöntözöm, nyesem. (Tompa Mihály) A fű sarját nyírom, a fákat nyesem. (Babits Mihály) || a. (ritka) Nyes vmit: vmely terület fáinak, bokrainak, más növényeinek egyes részeit felhasználás végett levágja, ritkítja anélkül, hogy ezzel az egész állományt veszélyeztetné. Nyesi az erdőt, a nádast. || b. (tárgy nélkül) Nyeséssel foglalkozik. Itt a tavasz, nyesni, oltani kell.
2. tárgyas (ritka, műszaki nyelv) <Ember v. gép talajt> simára vág. A gép nyesi a földet.
3. tárgyas (tárgy nélkül is) (sport) Nyesi a labdát: <(asztali)teniszjátékban> a labdát olyan mozdulattal adja v. üti vissza, hogy az saját tengelye körül pörögve száll. Jól játszik, de nem nyes eleget.
Igekötős igék: felnyes; körülnyes; lenyes; megnyes; végignyes, visszanyes.
nyeset; nyesett; nyeshető.
