nyerítés
nyerítés főnév -t, -ek, -e [ë, e] (hangutánzó)
1. A nyerít igével kifejezett cselekvés az a tény, hogy vmely ló nyerít. A csődör, a kanca, a mén nyerítése. Az istállóból nyerítés hallatszott. A szakadatlan … üvöltésbe belevegyül … paripák nyerítése, haldoklók hörgése. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben, rosszalló) A ló hangjához hasonló nevetés, röhögés, vihogás. Hehehe! … hahaha! – hihohó! – Nevet valóságos nyerítéssel az öreg. (Vas Gereben)
