nyergel
nyergel [e-e] ige -t, -jen [ë]
tárgyas Nyergel vmit: azzal van elfoglalva, hogy a lovat v. más hátas állatot nyereggel szerel föl. Lovat nyergel. Szólt az édes apa legelső fiához, Amint ez paripát nyergel és kantároz: „Csapd vissza, fiam, a gyepre paripádat, Ne űlj rá; ne hagyd itt szegény vén apádat!” (Petőfi Sándor) A Feri gyerek maga nyergelte és kantározta fel hóka lovát. (Eötvös Károly) || a. (tárgy nélkül) Nyergelnek a huszárok jelek, aztán lóra! Addig, ha dolog kell, adok azt is: nyergelj, … Szedj hadat, önkéntest, a király zsoldjába. (Arany János)
Igekötős igék: átnyergel; felnyergel; lenyergel; megnyergel.
nyergelés; nyergelhető; nyergelt; nyergeltet.
