nyelvtudás
nyelvtudás főnév
1. (gyak. birtokos személyraggal) Az anyanyelven kívül egy v. több nyelvnek a tudása; nyelvismeret. Angol, francia, német, orosz, spanyol nyelvtudás. Nyelvtudása bámulatra méltó. Nagy nyelvtudását külföldi útjain szerezte. Az olaszok összevissza ölelték tolmácsukat, … nem győzték csodálni nyelvtudását, kérdezgették is, hol tanult meg ilyen kitűnően olaszul. (Kosztolányi Dezső) Nagy keserűség is mozdult meg a szívében amiatt a játszva szerzett német, francia, angol nyelvtudás miatt, ami a gazdagoknak szintén előnye. (Nagy Lajos)
2. (ritka) Vkinek anyanyelvi tudása, anyanyelvi műveltsége, annak bizonyos mértékű volta. Nyelvhelyességi kérdésben nyelvtudása nem eléggé megbízható. Nemcsak a gondolkozás hat vissza a nyelvre, hanem a nyelvtudás is visszahat a gondolkozásra. (Kosztolányi Dezső)
nyelvtudási; nyelvtudású.
